Iskolába íratott be...

Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.

Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.

 

 

Búcsúszóra üt az óra...

Búcsúszóra üt az óra, elindulunk szépen sorban.
a félútról visszanézünk, ez volt a mi kedves fészkünk.
köszönjük, hogy szeretettel gondoztatok, neveltetek,
ígérjük, hogy szót fogadunk, kis szívünkből búcsút mondunk.

 

Óvó néni...

Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!

Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?

Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!

Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!

Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!

 

 

Tóth Juli - Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

 

 

Azt a sok jót...

Azt a sok jót, amit kaptunk
megháláni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

 

Elek István - Mint a kertész

Mint a kertész virágait
gondozza és neveli,
úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei.

A virág az illatával
mondja azt, hogy: „Köszönöm!”
én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm!

 

Füleki János - Óvodások búcsúzása


Erdők-mezők dalos madárkája
repülj a mi kedves óvodánkra.
Kicsik voltunk mikor idejöttünk,,
három évet tarisznyánkba tettünk.

A három év sok-sok vidám napja
kísér minket el az iskolába.
Szálljon érte boldogság és béke
óvónénik szerető szívére.

 

Raggamby András - Búcsúzás Édes óvónéni el kell mostan válnunk! Egy-két nap és már nem ide: iskolába járunk. Hálásan köszönünk minden jót és szépet… nem feledjük a sok kedves óvodás emléket. Azokat se, akik velünk foglalkoztak s értünk annyi fáradságos áldozatot hoztak… Édes óvónéni! fél szívünk itt marad… mert az, aki jóságot vet, szeretetet arat…!   B.Radó Lilli - Búcsú az óvodától Óvónénit köszönti ma minden versünk, kis dalunk: elbúcsúzunk, mert az ősszel iskolába indulunk! Búcsúzunk az óvodától köszöntővel, énekkel. De amit itt megtanultunk, nem felejtjük mégsem el. S ha lármáztunk is egyszer-egyszer s okoztunk is néha bajt, kérjük mégis: szeretettel gondoljon ránk vissza majd!   Ballagó induló Elmegyünk, elmegyünk, szervusztok, barátok. Talán vissza se jövünk, de gondolunk majd rátok. Itt hagyunk, itt hagyunk téged, kedves óvoda, Ígérjük, ígérjük, hogy nem felejtjük el soha. Jó volt itt, jó volt itt, három évig játszani, Most megyünk, most megyünk az iskolába tanulni. Kis szívünk visszahúz ide hozzád, óvoda, Mégis inkább elmegyünk, a viszontlátásra Bihari Klára - Válás az óvodától Most látom csak, milyen szép itt, Színes képek hófalon. Virág tarka cserepekben, Játék földön, asztalon. Itt játszottam három évig, Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, az autó, Tanultam verset, mesét. A csengőig ágaskodtam, Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom, Te is megnősz kisöcsém! Holnap már nem csengetek be, Nem játszom az udvaron, De három év örömével, Megyek tovább utamon.   Tasnády Varga Éva - Szól a csengő Szól a csengő, tiszta hangon, Gyertek, gyertek, gyerekek! Vár a pad, és vár a tábla, táskát tartson kezetek! Szép a táska, bőre sárga, benne a sok könyv, füzet, sarokban a cserépkályha, télen ad majd jó tüzet. Szól a csengő, gyertek, gyertek! Jöjjetek kicsik, nagyok! Iskolánknak kapujából, még egy nagyot kongatok.     Weöres Sándor - Sehallselát Dömötör Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a kovács. Míg más olvasott meg irt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát.                 Reggel rám köszönt Reggel rám köszönt a fecske: „Hova mész, te gyerekecske?” Mondom neki: „Hallod, fecske, Nem vagyok már gyerekecske, Fejszém vágtam kemény fába, Sietek az iskolába. Iskolás lesz majd belőlem, Sokat tanulhatsz majd tőlem!   Donászi Magda - Óvodától iskoláig Egyszer régen édesanyám megfogta a kezemet, kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett. Csodálkoztam: mennyi játék, mennyi asztal, mennyi szék, gyorsan múlt a legelső nap, gyorsan futott el a hét. Négy év telt el. Négyszer láttuk az óvoda ablakán, hogy zöld lombok integetnek, vagy száraz ág van a fán. Hanem közben úgy megnőttünk, hogy az ágyunk kicsi már. Mesesarok helyett holnap az iskola padja vár! Óvodának három éve Óvodának három éve, vidám napok szép emléke, elbúcsúzom tőled, itt hagylak ma végleg. Vár már az iskola, benne a sok új csoda: betűvarázs, számország kitárul a nagyvilág. Ám a sok vidám napot mit az óvodám adott, elfeledni nem fogom, ezt már biztosan tudom.     Takács Klára - Ovisok Búcsúja Látjátok, én hogy megnőttem, Iskolás lesz már belőlem! Tanulom majd az abc-t, Betűt írok és olvasok, Tudni fogom, milyen az Hogy öt meg öt az tíz! Azért gondolok majd rátok, Milyen jó is tinektek, Csak játszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek! Jövőre, ha ti is jöttök, Ne féljetek segítek, Megmutatom, hol a mosdó, Tornaterem, tanári, S az udvaron, meglátjátok, Jókat fogunk mókázni! Hívogat az iskola Hívogat az iskola Kapuját kitárja Kispajtásom gyere hát, Menjünk iskolába. Jó barátunk lesz a könyv És a falitábla Kispajtásom gyere hát, Menjünk iskolába Számolunk és olvasunk Vidám nóta járja Kispajtásom, gyere hát Menjünk iskolába. Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk Egyesztendős voltam, épp hogy elindultam. Aztán kettő lettem, épp megszülettem. Három évet éltem. Én voltam? Nem értem, Négyesztendős múltam, S nem volt semmi múltam. Évem száma öt lett, Nem volt bennem ötlet. De most hatéves vagyok és Okos vagyok nagyon — nagyon. Így azt hiszem, ezt a kort már soha — soha el nem hagyom. Szalai Borbála - Csacsi Nőtt a csacsi, növekedett, nagy csacsivá cseperedett. Azt mondta az anyukája: ”Beíratlak iskolába! Tanulj fiam, okosodjál, lusta szamár ne maradjál!” - Így került az első b’-be, csacsi család csemetéje. Vettek neki könyvet, irkát, kalamárist, tollat, tintát. Táskát is, egy szép nagyot, abba mindent berakott. Reggelenként útnak eredt, a nagyfülű csacsigyerek. Sietett, hogy idejében ott legyen az első b’-ben. Gondtalanul nyargalászva ment mindig az iskolába. Hátán vitte tudományát, a hatalmas teli táskát… Mert a csacsi úgy gondolta, a tudományt abban hordja. Teltek, múltak napok, hetek, a sok kicsi elsős gyerek az abc-t megtanulta, már az egyszer-egyet fújta. A csacsi meg minden este a könyvét feje alá tette! Azt hitte, a tudománya így vándorol buksijába. Tanulni biz’ nem volt kedve, sose tudta, mi a lecke! Ült, csak ült a szamárpadban, kalimpált a füle nagyban… Csacsi család fiacskája az első b’-t ötször járta. Tudomány rá így sem ragadt, bizony, jó nagy szamár maradt! Kedves óvodám, sok víg nap után. Itt a búcsúnap, indul a csapat. Nem vár ide már játék, mesevár. Tollam, ceruzám kísér ezután.

Látogatók az oldalon Jelenleg   látogató van az oldalon KERESŐ AZ OLDALON Andrea Szabo Névjegy létrehozása Nyerj te isa napi sorsolásokon! Keress pénzta Club rendszerben! Ajánlói kód: CC10817 BARKÁCS ROVAT INGYEN LETÖLTHETŐ KÖNYVEK Flash-gear szerkesztő Vélemény? 4.053 1 2 3 4 5 Képek KIFESTŐK 1. Belépés E-mail:   Jelszó:   Regisztráció Elfelejtett jelszó

 

 

Üres az osztály, most búcsúzik tőle
Sok dalos ajkú ballagó diák
Örömmel töltött szép napok emléke
Búcsúzom tőled adj kezed pajtás
Amíg az osztályt nézem elmerengve
Az én szemem is mintha könnyes lenne
Szép Iskolám még vissza-vissza vár
Üres az osztály nincs lakója már

Magam vagyok s a hűvös esti szellő
Az osztály mellet némán elsuhan
Akit én várok, mindhiába nem jön
Az én kis társam messze-messze van
A múlt emléke bűbájos varázsa
Mikor az osztály nem volt üres árva
Szép holdas estén vissza-vissza jár
Üres az osztály nincs lakója már

 

Most búcsúzunk és elmegyünk,
A mi időnk lejárt.
Itt hagyjuk kedves iskolánk,
Indulunk messze hát
Tanáraink és társak,
A szívünk feled,
Te kedves osztály, víg tanyánk,
Immár isten veled, immár isten veled!

Az élet szólít, menni kell,
De válni oly nehéz,
A küszöbről a sok diák
Még egyszer visszanéz.
Sok kedves emlék fűz ide,
Amely most megszakad,
De vár a harc és minekünk
Csüggedni nem szabad,
Csüggedni nem szabad

 

 

Ballag már a vén diák

Ballag már a vén diák tovább,tovább
Isten véletek cimborák tovább,tovább
Ez út hazámba visszavisz
Filiszter leszek magam is
Tovább,tovább,tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

Szép emlékek jöjjetek ti is velünk
Nyári felhők jöjjetek mi is megyünk
Ti alsó s felsőbb évesek
Örökre isten véletek
Tovább,tovább,tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

Csendes már a tanterem tovább,tovább
Jó remény hajt szüntelen tovább,tovább
A boldog édes ifjúság
Emléke mindig visszajár
Tovább,tovább,tovább
Fel búcsúcsókra cimborák!

Ballag már a vén diák tovább,tovább
Búcsúzni kell most cimborák tovább,tovább
Az élet hív a munka vár
Itt az óra meg ne állj
Tovább,tovább tovább
Találkozunk még cimborák!

 

 

Ihász Gábor - Múlnak a gyermekévek

Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok mint egy kisgyerek
Belátom így igaz én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek

Bolondosnak tűnő furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
De tudom a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan


REF.:
(Bár mondják:)
Múlnak a gyermekévek
Nincs vissza út
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álom világ
De azt gyermekünk álmodja tovább

Változnak napjaink mert minden változó
Nem marad ugyan az senki sem
Lehet hogy kivétel csak é vagyok talán
Mégis így jó nekem

 

 

 

Gaudeamus Igitur

Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus nos habebit humus

||: Vivat academia, vivat professores :||
Vivant membrum, quot libet, vivat membrum, quae libet,
||: Semper sint in flore :||

Veta nostra brevis est brevi finietur
Veta nostra brevis est brevi finietur
Venit mors velociter,rapit nos atrociter
Nemini parcetur ,nemini parcetur

 

 

Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel!Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk,véget ér sok álmunk.

Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk,Nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,Mind hittel munkál,épít,
Mind,ki jól küzd érted,Mindki jól küzd érted.

Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér,száll feléd az ének,
Add,hogy éljünk mindig békén,s jusson áldott új nap fényén
Boldog út e népnek,Boldog út e népnek!

(Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra, válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.)

 

 

 

 

 

Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek.
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.

Búval és bánattal
Kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel
Kigomboztattatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mai a nap, amikor kezdődik az életem.Ma világpolgárrá váltam. Ma felnőtt lettem. Ma felelőssé váltam másokért is, nem csak saját magamért és a szüleimért. Többért lettem felelős,
mint a jegyeimért.Ma felelős lettem a világért, a jövőért; minden lehetségesért, amit az életem kínálhat. A feladatom kiállni nyitottan, határozottan és készen. Hogy mire? Nem tudom.Bármire.Mindenre.Az életre, a szerelemre. Vállalni a felelősséget, élni a lehetőségekkel.Ma, barátaim, életek kezdődnek.

 

 

Vezessen a sors boldog útakon, Öröm-tavasznak tündér-korszakán.

 

 

Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.

 

 

 

Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

 

 

Vannak dolgok, melyeket csak az érez,
akinek esze,
S vannak olyanok, melyeket csak az ért,
akinek szíve van.

 

 

Mindenki álmodik egyszer valamit:
Kicsit, nagyot, csodát, s gyakran valakit;
Múltat, jelent, jövőt, mi volt és mi lesz,
drága álma nem fogható semmihez.

 

Nagyon szép kis társaság volt,
Egyik léhább mint a másik.
Átgondolok minden órát,
A keserű búcsúzásig...

 

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

 

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt

 

 

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,
most valóra válhat minden, ami szép.
Az élet, a munka tárt karokkal vár,
s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.

 

 

Vándor, a szívedben dal született.
Akit elhagysz, az tudja, hogy nincs üzenet.
Ezer elmlék egy könnycseppben, indulnod kell,
Vándor, a dal volt a jel.

 

 

„A sors akkor állít minket nagy döntések elő, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”