Az ork szó eredetileg a latin orcus szóból származik. Orcus a római mitológiában Plúto, Hádész vagy  Dis Pater másik neve volt, a holtak földjének isteneként. Az „Orcus” nevet a gonosz, büntető énje kapta, mint az isten, aki a gonoszul cselekvőket kínozza a túlvilágon.

Az orkok emberszabású, az átlag embernél valamivel alacsonyabb, jobbára barlangokban lakó, torz alkatú, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos és mindenestől gonosz lények. Éjjeli lények: legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni (de még az erős holdfényt is nehezen). Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni pedig csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek).
Bár nem félkegyelműek, de általában buta és szerencsétlen lényekként ábrázolják őket, akik a szavakat tönkreteszik: a káromkodásokkal teli, obszcén, cinikus és agresszivitásra ösztönző verbális és gesztusnyelvet Tolkien többször is ork-beszédnek titulálja. Az orkoknak több fajtája is van. Törzsi szervezetben élnek, minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluknál nagyobb gonosz erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként.