GYERMEKDALOK

MESEBIRODALOM

Minden ami mese és minden ami játék

Nagy az ég ablaka

Nagy az ég ablaka,
süt a hold éjszaka,
Letekint egymaga:
aludjál, kisbaba!

Szép csillagos az ég

Szép csillagos az ég.
Lecsendesült a rét.
Ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Holnapra új nap virrad rád.
Majd játszol kergetõsdit s bújócskát.
Hát hunyd le kisszemed,álmodj csak csendesen.
A tó tükrén az erdõ mélyén csend honol.

Aranykertben aranyfa

Aranykertben aranyfa,
aranymókus alatta.
Aranybaba szundikál,
aranyszúnyog muzsikál.
Cini-cini kisbaba,
édesanya csillaga.

Minden nótám oda már

Minden nótám oda már
gyere gyorsan, kismadár.
Hátha szebb a te dalod,
tán te majd elaltatod.
Gyermekem, ó, aludjál,
alszik már a kismadár.
Pihen az erdõ s a rét,
erdõben az õzikék.
Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
gyermekem, ó, aludjál

A gúnárom elveszett

A gúnárom elveszett, keresésére megyek.
Nincsen annak más jegye: szárnya tolla fekete.

Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt.
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.

A kis tücsök ciripel, hátán semmit sem cipel.
Balra dűl, meg jobbra dűl, talán bizony hegedül.

Az esztendő fordulóján

Az esztendő fordulóján
Összegyűltünk mind ez órán,
Oltárodnál leborulunk hálaadásra,
Mindentudó színed előtt számadásra.
A múló év minden napja
Kegyelmedet megmutatja.
Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,
Haláltestvér karjaitól megtartottál.
A mezőket te ruházod,

Ég madarát te táplálod,
Nem engedtél elpusztulni árván minket,
És megadtad mindennapi kenyerünket.
Könnyeinket szárítgattad,
Homlokunkat simogattad,
Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.Hálásan
hát megfogadjuk,
Törvényedet el nem hagyjuk,

Új esztendő minden napján légy mellettünk,
Hogy a bűnnek szeplője se érje lelkünk.
S ha majd eljön a végóra,
Ajkunk nyílik búcsúszóra,
Hozzád vigye lelkünket az őrzőangyal,
Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.

A Vargáék ablakja

A Vargáék ablakja,
Rózsából van kirakva, kirakva
Kirakva, kirakva, de kirakva.

Azért van az kirakva:
Garzó Péter jár ide, jár oda,
Jár ide, jár oda, de jár oda.

"Hej, te Julcsa, gyere ki!
Vár már Péter ideki, ideki,
Ideki, ideki, de ideki!"

Tudnám én azt, ha várna,
Mert a szivem dibegne, dobogna,
Dibegne, dobogna, de dobogna.

Jól van dolga

Jól van dolga a mostani huszárnak.
Nem kell szénát kaszálni a lovának.
Mert a széna porcióba van kötve,
Van kötve, de van kötve,
Gyere rózsám tedd a lovam elébe.

Édesanyám ki a huszár ha én nem?
Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem?
Felnyergelem aranyszôrü lovamat,
Lovamat de lovamat,
Lerugatom véle a csillagokat.

Tavaszi szél

Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom?
Te engemet, s én tégedet,
Virágom, virágom.

Cifra palota

Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
Esztendôre, vagy kettôre, huszár leszek én.

Hess, légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Szeret engem az én rózsám, meggyógyulok én.

Lánc, lánc, eszterlánc ...

Lánc, lánc, eszterlánc,
eszterlánci cérna,
kisleányok bús körében
kergetõzöm én ma.
Nincs semmi aranyom,
jobbra-balra löknek,
körbe-körbe, egyre körbe,
láncán kis kezöknek.
Merre menjek, szóljatok,
hátra vagy elõre?
Az erdõbe megbotoltam,
egy nagy, csúnya kõbe.
Voltam én is jófiú,
Istenem, de régen,
csigabigát én is hívtam
künn a régi réten.
Verset mondtam én is ám
gilicemadárra,
magyar gyerek gyógyította,
török gyerek vágta.
Jártam az erdõben is
csillagot keresve,
aranykapun én is bújtam,
és aludtam este.
Nézzetek rám, húgaim,
éjjel most nem alszom,
bámulom a holdvilágot,
véres már az arcom.
Nézzetek rám, lelkeim,
a cipõm levásott,
körmeimmel, kárörömmel
csúnya gödröt ások.
Szánjatok meg, szíveim,
rongyos a kabátom,
szédül a lánc, szédül a tánc,
már utam se látom.
Szeretem a láncot én,
de úgy fáj e sok lánc,
szeretem a táncot is én,
csakhogy ez pokoltánc.
Engedjetek innen el,
hagyjatok magamra,
este szépen süt a lámpám,
este jó a kamra.
Hagyjatok szaladni még,
tündérekbe hinni,
fehér csészébõl szelíden
fehér tejet inni

Hull a szilva a fáról

Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.

Farsangi népdal Désfalváról

Királyfalva, Szentbenedek,
Feleségért oda megyek.
Feleséget szépet hozok,
Láda ruhát nem hozhatok.

A désfalvi csere alatt,
Folyik a szerelempatak.
Aki abból vizet iszik,
Babájától elbúcsúzik.

Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam.
Úgy elbúcsúztam szegénytõl,
Mint õsszel fa levelétõl.

A désfalvi templom elõtt,
Három ágú diófa nõtt.
Három ágú, hat levelû,
Az én babám csalfaszívû.

Jaj, de szépen harangoznak,
Talán az én galambomnak.
Bárcsak addig ne temetnék,
Amíg én oda nem mennek.

Koporsójára borulnék,
Jaj de keservesen sírnék.
Kesereghet, azaz anya,
Kinek két fia katona.

Egyik huszár, másik káplár,
Huszár kaszárnyában sétál.
Huszárkaszárnya, repedj meg.
Te meg babám szabadulj meg.

Szabadulnék, de nem lehet,
Fölesketett az ezredes.
Fölesketett egy idõre,
Kerek három esztendõre.