Kora reggel talpon vagyok,
kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfők, tulipánok.
Hogyha beszélni tudnának,
tán jó reggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.
De én így is értem őket,
látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek -
színnel, illattal beszélnek.
Este alusznak a fák is,
mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.
Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Forró esték fekete kalóza,
Izgató testekbe takarózva.
Hajózik a gyönyörök tengerén,
Életét kitölti a szenvedély!
Forró esték fekete kalóza,
Gyönyörű testekbe takarózva.
Vad csaták martalóca,
Szenvedélyben haldokolva!
Forró esték fekete kalóza,
Vad testekbe takarózva.
Hosszú lesz az útja,
Szeretne újra és újra!
Parton ül a két nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl,
ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál
itt nyúl, ott nyúl,
kis nyúl, nagy nyúl.
"Á, te vagy az"
mondta Lena,
elém jött,
átkarolta a vállam,
és a titkairól sugdosott.
"Á, te vagy az"
mondta Lena,
sarkon fordult és ment.
"Á, te vagy az"
mondta Lena,
mutatott valamit, amit nemrég kapott,
és három percig játszhattam vele.
"Á, te vagy az"
mondta Lena,
felhívott valakit
telefonon,
és kérdezte, náluk lehet-e egész nap.
"Á, te vagy az"
mondta Lena,
csokoládét adott
és narancslevet.
"Á, te vagy az"
mondta Lena.
"Hát nem tudod, hogy már Ingriddel
vagyok?
Hogy köztünk vége mindennek,
mindennek, érted?
Észre se vetted, te hülye?"
Több hónapba telt,
hogy Lenát ne szeressem
és ne gyűlöljem többé.